A stressz ma már a mindennapi élet egyik leggyakrabban használt fogalma. Mindenki érzi, de kevesen tudják pontosan, honnan ered, és mit is jelent valójában. A válasz egy magyar származású orvoshoz, Selye Jánoshoz vezet, aki nemcsak megalkotta a „stressz” tudományos definícióját, hanem életét annak kutatásának szentelte – olyannyira, hogy még az amerikai Kongresszus előtt is felszólalt egy meglepő érvvel: a dohányzás stresszcsökkentő hatása mellett kampányolt.

Ki volt Selye János?

Selye János (1907–1982) Budapesten született, de tanulmányait Bécsben, majd Kanadában folytatta. A montreali egyetemen dolgozott, és ott végezte el azokat a kísérleteket, amelyekkel örökre beírta magát az orvostudomány történetébe.

A történet szerint még orvostanhallgatóként figyelte meg, hogy különféle betegségekben szenvedő embereknél – akár influenzáról, akár tuberkulózisról volt szó – nagyon hasonló tünetek jelentkeznek: fáradtság, étvágytalanság, vércukorszint-emelkedés, gyomorfekély, stb. Ez elindított benne egy gondolatmenetet: lehetséges, hogy a szervezet válasza a „károsító hatásokra” – vagyis a stresszorokra – mindig hasonló mechanizmust követ?

A „stressz” tudományos bevezetése (1946)

A „stressz” szó Selye előtt leginkább a fizika területén volt használatos, és mechanikai feszültségre utalt. Ő azonban 1946-ban átültette ezt az emberi biológia kontextusába:

> A stressz a szervezet nem specifikus válasza bármilyen külső vagy belső igénybevételre.

Ez nem csak egy elméleti definíció volt. Selye laboratóriumi kísérletekben bizonyította, hogy az élő szervezet – legyen az patkány vagy ember – három szakaszon keresztül reagál a stresszre. Ezt hívta általános adaptációs szindrómának (GAS):

1. Alarm (riadó) fázis – a szervezet riasztja a stresszválaszt (pl. adrenalin, kortizol),

2. Ellenállási fázis – alkalmazkodás, kompenzálás,

3. Kimerülési fázis – ha a stressz krónikus, a szervezet összeomlik.

Stressz nem mindig rossz – eustressz és distressz

Selye különbséget tett a pozitív és negatív stressz között is:

Eustressz: motiváló, teljesítményfokozó hatású,

Distressz: túlzott, kimerítő, egészségkárosító.

Ez a gondolat ma már alapvetés a pszichológiában, de az ő idejében forradalmi volt.

Dohányfüst és Kongresszus – Selye, a stresszcsökkentés furcsa szószólója

Egy kevésbé ismert, ám annál érdekesebb történet, hogy Selye János felszólalt az amerikai Kongresszusban a dohányzás „stresszcsökkentő” hatása mellett. Az 1950-es években, amikor a dohányzás káros hatásairól egyre több adat látott napvilágot, Selye úgy érvelt, hogy bár a dohányzásnak lehetnek egészségkárosító aspektusai, a nikotin nyugtató hatása segítheti az emberek stresszkezelését, így közvetve pozitív is lehet.

Ez ma már orvosi szempontból vitatható (és erősen félrevezető) nézőpontnak számít, de remekül tükrözi, hogy Selye a stressz kérdését minden létező szögből meg akarta vizsgálni – és nem félt népszerűtlen vagy provokatív véleményt képviselni, ha az segít megérteni a nagyobb képet.

A stressz öröksége – miért fontos ma is?

Selye munkája nem csak tudományos áttörést hozott, hanem megalapozta a modern pszichoszomatikus orvoslást, a stresszkezelő programokat és a mentális egészség fókuszú megközelítéseket. Ma, amikor a WHO szerint a stressz a 21. század egyik legnagyobb egészségügyi kihívása, talán még aktuálisabb, amit ő 70 évvel ezelőtt felismert:

> „A teljes stresszmentesség nem kívánatos cél – az élet maga is stressz. A cél az, hogy jól használjuk.” – Selye János

—

Zárógondolat:

Selye János neve ma világszerte ismert az orvostudományban. Több mint 1 700 cikket és 30 könyvet írt, és haláláig fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a világ jobban megértse a stresszt – nem mint ellenséget, hanem mint eszközt. És bár ma már nem javasolnánk nikotinban keresni a lelki békét, az üzenet örök: a stresszt nem elkerülni kell, hanem megtanulni kezelni.